| 2007-07-23 21:00 | írta: Tasi Zoltán

Prémiumkategóriás fülhallgatók tesztje.


Manapság szinte mindenki rendelkezik mp3 lejátszására alkalmas eszközzel. A hangminőség szempontjából az egyik legfontosabb összetevő a fülhallgató, ami ha jó minőségű, még egy gyengébb lejátszóval is csodát képes művelni. Ha a felsőkategóriás luxus fülhalgatók táborát nézzük akkor a Panasonic RP-HJE70, és az ellene hadba küldött Sony MDR-EX90 nem megfizethetetlenek, igaz nem is a csúcsot képviselik, de az árat tekintve ez még a legtöbb ember számára remélhetően elérhető.

Panasonic RP-HJE70

Meghajtóegység: 8.5mm (neodymium)
Impedancia: 16 ohm
Érzékenység: 102db/mw
Frekvencia: 10-23000 hz
Vezeték hossza a csatlakozó és az ''Y'' tartó között: 37cm + 1 m Hosszabító kábel
Csatlakozó mérete: 3.5mm
Súly: 8g
Ár: kb. 25.000ft [link]


A Panasonic HJE70 egy elegáns fényes fekete papírdobozban érkezik, ami az előlapon két kis tépőzár felszakításával nyílik. Már maga a csomagolás azt az érzést kelti bennünk, hogy egy nagyon jó minőségű termékkel lettünk gazdagabbak. Ami a tartalmat illeti az egyrész megerősít ebben minket, másrészt, kapunk hozzá egy hosszabbító kábelt (1m), három méretben szilikongumi fülpárnákat amit hallójáratunk átmérőjének megfelelően cserélhetünk, és egy alumínium dobozt, amiben a későbbiekben magunkal vihetjük kedvencünket.
Maga a fülhallgató teste fémből készült, precízen kivitelezett gyönyörű darab. Érdekesség, hogy a szárakat minimális szögben elforgathatjuk egy kis csukló segítségével. Elvileg ez azt a célt hivatott szolgálni, hogy ergonómiailag jobban illeszkedjen viseléskor. Itt még, ha valaki nem tudná mi van a birtokában, mindkét oldalon Panasonic felirat hírdeti a gyártó nevét. A két füllhalgatót egy ügyes ötletnek köszönhetően össze is illeszthetjük. A szárak oldalsó felén ugyanis apró műanyag segíti, hogy nyakba akasztva (nem zene hallgatáskor) ne repkedjen össze vissza ha épp rohannunk kell valahova. A csatlakozó sem a megszokott gumiborítást kapta, anyagában tökéletesen illeszkedik az összképhez. A vezetékek minősége megfelelőnek látszik, bár erről csak hosszabb használat után lehet véleményt alkotni. Összefoglalva a kölsőről alkotott benyomásokat, a HJE70 minden tekintetben hozza a maximális szintet. Hibának érzem viszont, illetve nem értem mi szükség volt a csuklósan elforgatható szárakra. Semmi gyakorlati hasznát nem láttam, hiszen az esetek száz százalékában mindig behajtott állapotban viseli a felhasználó. A fülbe helyezve ugyanis kissé kifelé tartanak, és nem hiszem, hogy lenne valaki akinek vizuális orgazmust jelentene ha antennáknak látszó valamiket vélnének a járókelők felfedezni a fülében. Nem is beszélve arról, hogy a sok mozgatástól nincs az a rögzítés ami meg nem lazulna egy idő után. A vezetékeket összefogó ''Y'' sem a legszebb megoldás, nem illik a felsőkategórás hangulatba amivel eddig a HJE70 elkényeztetett minket. Ennek a felületén még némi sorját is lehetett találni, és ha csak erre a részre fókuszálnánk, előbb jutna eszünkbe a kínai jelző sem mint a profi minőség.

Hangminőség:

Mélyei fájdalom mentes, igaz kissé szoros basszussal szólalnak meg. A hangok egészét figyelembe véve zárt és összefogott, néhol túl kemény. A Panasonic HJE70 legfőbb erénye az ezen a keresztmetszeten belüli nagyon részletező pontosság. A Panasonic RP-HJE70, és a Sony MDR-EX90 között nehéz nem pusztán izlésbeli eltéréseket találni. Sokat nyom a latba, hogy milyen zenei stílust kedvelünk, vagy mi az amit hallgatni szeretnénk velük. A Sony MDR-EX90 baszusai melegebbek, kellemesebbek, ellenben a Panasonic tömörebb összképével. Viszont a részletesség a Panasonic javára írható. Voltak zeneszámok ahol a Sony kifejezetten nem volt életszerű. Ugyanígy előfordult, hogy a Panasonic szűk dominanciája zavaróbb volt mint a Sony szellősebb nyitottsága.

Ami tetszett:

Igényes csomagolás, alumínium hordtáska, ötletes rögzítési lehetőség.
Konstrukcióját tekintve kiemelkedő minőség.
Jól kizárja a külső zavaró hanghatásokat.
Részletező tonális pontoság.

Ami nem:

A csuklósan elforgatható szárak.
A vezetékeket összefogó ''Y'' nem a legszebb megoldás.
Zárt összkép, szoros basszus.

Sony MDR-EX90LP

Meghajtóegység: 13.5mm (neodymium)
Impedancia: 16 ohm
Érzékenység: 106dB/mw
Frekvencia: 5-25000Hz
Vezeték hossza a csatlakozó és az ''Y'' tartó között: 110cm
Csatlakozó mérete: 3.5mm
Súly: 7g
Ár: kb. 22.000ft [link]


A csomagolást tekintve nálam a szokásos Sony design járt (van egy elegánsabb változata is, de úgy tudom európába ez a verzió kapható). Semmi extra, átlátszó műanyag egy fekete papírbetéttel. A hátsó részét feltépve tudunk hozzáférni a fülhallgatóhoz ami már a külsejét tekintve köszönő viszonyban sincs a szimpla semmitmondó műanyag külsővel. A fülhalgató anyagát tekintve fém, míg a csatlakozó a megszokott gumival borított darab. Itt a környezet ártalmaival szembeni védelmet egy műbőrnek látszó hordtáskával oldották meg. Az egyéni biológiai sajátosságok kiegyenlítéséről a három különböző méretben mellékelt szilikon fülpárna gondoskodik. A vezetékek élettartamára (a Sony MDR71 típust sok bírálat érte emiatt) szintén csak az idő múlásával adhatunk választ. Átvizsgálva a külföldi fórumokat sehol nem találtam jelét az erre utaló megjegyzéseknek. A típusszámában szereplő LP jelölés a vezeték hosszára vonatkozik, az ''LP'' hosszú zsinór (long), az ''SP'' rövid zsinór (short) jelenti.


A Sony egy ötletes megoldással a szokásos 8mm átmérővel rendelkező hangszóró méretet 13.5mm-re növelte. Mindez úgy lehetséges, hogy a hallójáratba a hangot egy csővel vezeti be, így a nagyobb mérettel rendelkező fülhallgatónak bőven marad hely. Fülbe helyezve az MDR-EX90 kevésbé izolálja a külső zajokat, ezért pl. buszon utazva jobban érvényesülnek a kinti hatások. Erősen szubjektív, de használatkor nehezebben tudtam, épp az előzőekben leírt nagyobb méretű hangszórók miatt eltalálni a megfelelő pozíciót, viszont miután sikerült, hosszabb távon kényelmesebb volt mint a Panasonic.

Hangminőség:

A mély hangok lágyak, kellemesek, az összkép nyitott, szellős. A hangja nincs annyira jelen kicsit távoli. Van egy a magasakhoz közeli felharmonikus tartomány ahol eléggé kiütközik ez a tulajdonság. Pontosabban fogalmazva mintha nem is valaminek a megléte, hanem inkább a hiánya idézne elő egy bizonyos dobozhangú érzést. A magas csúcspontok alapvetően tiszták, helyenként túl határozottak. Az említett Sony ''dobozhangra'' vonatkozó hajlandóság viszont elég zavaró, és ez az egyetlen ok, hogy ha választanom kellene akkor nem ezt választanám. Huzamosabb használat után megszokta a fülem, és nem éreztem a jelenlétét. Visszatérve a Panasonic fülhallgatójára azonban abban a pillanatban jelentkezett a hatása. Természetesen mindkét oldalon vannak hibák, mindez annyit jelent csak, hogy engem ez a jelenség sokkal jobban zavart, és a másik oldalon jobban toleráltam a zártságot a részletessége miatt.

Ami tetszett:

Konstrukcióját tekintve kiemelkedő minőség.
Nyitott szellős hangzás.

Ami nem:

Igénytelen csomagolás, műbőr hordtáska, gumi csatlakozó egység.
Kevésbé izolálja a kinti hangokat
Furcsa hangszín a magasakhoz közeli részeken.

Összefoglalás és értékelés:

Le kell szögeznünk, hogy a Panasonic RP-HJE70, és a Sony MDR-EX90 nem említhető egy lapon a lejátszóhoz mellékellt gyári füllhalgatókkal. A különbség ezekkel szemben annyira szélsőséges, hogy nem is ugyanazok a hangszerek vannak jelen azonos zeneszámoknál. A népszerűbb fülhallgatók (Sennheiser MX-500, Koss The Plug, stb), mint az öreg Sony MDR71 (ennek képessége nagyjából lefedi azt a szegmenst amit a legtöbben ''jó'' minőségű eszközként használunk) sem képesek labdába rúgni. Igaz ha valakinek ez az első fülhallgatója belépő szinten, akkor akár teljes megelégedéssel is használhatná ha nem lennének még itt is hatalmas hiányosságok. Az MDR71 és kategória társai semmit nem tudnak felmutatni, csak a kásás, idegesítő basszus dominanciát, ami nagyon agresszivan elnyom minden más frekvenciát.

Zárszóként mindenkinek melegen ajánlom ezt a két fülhallhgatót. Ha nagyon sarkítva akarnék fogalmazni, akkor gyakorlott füllel rendelkezőknek a HJE70 jobb választás. Persze ez sem általánosítható, az viszont biztos, hogy többé nics szívem megválni egyiktől sem. Ha valakinek a tonális részletesség a fontosabb, akkor megelégedéssel fogja használni a Panasonic termékét. Még a SHURE E2c ami igaz, hogy a SHURE audió fejhallgatók palettájának legolcsóbb tagja (kb. 25.000ft) sem tudja ebben megszorítani. Itt megjegyzem, sokkal többet vártam a Shure fülhallgatójától, nem arról van szó, hogy rosszabb (pedig az) mint a HJE70, de nekem nem nyerte el a tetszésem.

Arra a kérdésre, hogy érdemes ennyi pénzt áldozni két fémdarabba csomagolt kis hangszóróért, egyértelmüen igen a válasz. Ha valaki pedig nem hallja a különbséget, akkor legalább azzal a megnyugtató tudattal élhet tovább, hogy neki nem kell feleslegesen anyagi költségekbe vernie magát. Mindenki másnak viszont kötelező.

Ezen az oldalon egy érdekes átalakításról (Sony MDR-EX90) lehet olvasni:

[link]

Állításuk szerint a módosításnak köszönhetően megközelíti a Westone um2 hangminőségét, aminek az ára kb. háromszorosa. Kisérletező kedvűek csak saját felellősségre végezzék el az itt leírtakat.


Forrás:  http://logout.hu/iras/panasonic_hje70_vs_sony_ex90.html